A nagy kockázattal járó szervezetek esetében (pénzintézetek, közlekedési ágazatok szereplői, értékszállítók stb.) a biztonsági részlegek általában kedvezőtlen pozícióban vannak. A pénzügyi és stratégiai megszorítások elsők között ezen részlege(ke)t érik el, hiszen gazdasági aspektusból a biztonsági tevékenységek erőforrás igényesek és a bevétel növekedéshez adott értékük kevésbé bizonyítható más osztályokhoz képest. A biztonság prioritása, a bevétel kiesés megelőzésében játszott szerepe rendszerint utólagosan bizonyítható, rendkívüli események megtörténte után.

A rendszerváltás utózöngéjeként 1997-98-ban a postás kézbesítők elleni támadások száma drasztikus mértékben megnőtt. Részben ennek is köszönhetően, ebben az időszakban megjelenő szervezeti igény hatására megindult a biztonság fejlesztése. Ezt a folyamatot mutatja, hogy 1999-től folyamatos a szakember gárda bővülése: a rendőrségtől, a civil szféra biztonsági területeiről, államigazgatásból tapasztalt biztonsági szakemberek érkeztek.

A fenti törekvések lényegét a biztonsági kultúra fejlesztésében ragadhatjuk meg. A Magyar Posta Rt. esetében ugyanis a fejlett biztonsági kultúra megléte és annak kommunikációja alapfeltétele az üzleti megbízhatóságnak, az ügyfelek bizalmának, munkavállalói oldalról a szervezetben való hitnek és munkamorálnak, a szükséges munkakörülmények biztosításának.

A biztonsági kultúra viszonylag új keletű szakkifejezés. 1986 (a csernobili atomkatasztrófa) óta használatos a szakirodalomban. Az ebben az időszakban bekövetkezett világméretű katasztrófák ugyanis világossá tették a biztonsági szakemberek számára, hogy az addig uralkodó technokrata, nagyrészt műszaki fejlesztést célzó eljárások – melyek figyelmen kívül hagyták az emberi tényezők fontosságát – önmagukban nem növelik a biztonságot (Malik, 2002).

A projekt célja hozzájárulni a Magyar Posta Rt. Vezérigazgatósága Biztonsági Szolgálat fejlesztéséhez azzal, hogy a „szolgáltató biztonság” megközelítésben a biztonság és a szolgáltató magatartás erősítéséhez javaslatokat, képzést és más hasznos anyagokat állít elő.

A Biztonsági szolgálat biztonsági kultúra felmérése

Vizsgált főbb biztonsági kultúra jellemzők:

• Vezetés, biztonsággal kapcsolatos menedzsment attitűdök
• Szervezeten belüli együttműködés, kommunikációs csatornák, információáramlás
• Biztonsági irányelvek és eljárások
• Biztonsági politika és biztonsági gyakorlat
• Berendezések, tárgyi feltételek, munkahely kialakítás
• Biztonsági és gazdasági szempontok viszonya
• Felelősség és kompetenciakörök
• Munkatársak bevonása a biztonsággal kapcsolatos kérdésekbe
• Kockázatpercepció (a kockázat észlelése és felfogása, szubjektív értékelése)
• A biztonsági képzések jelentősége és hatékonysága
• Szervezeti tanulás és biztonság, „majdnem balesetek” (az emberi hibázás kárt okozó, de végül személyi sérüléshez nem vezető kihatásai) vizsgálata.

A kutatás célja, hogy betekintést nyújtson a dolgozók elvárásairól, ítéleteiről, véleményéről a Magyar Posta Rt. illetve a Biztonsági Szolgálat biztonsági kultúrája tekintetében. A biztonsági kultúra növelésének végső célja a biztonsági szempontból kritikus esemény (baleset)-megelőzés és a veszélyek elleni hatékony védekezés. E végső célt az alábbi rész-célokra bontottuk le:

• a személyzet biztonsághoz történő viszonyulásának, hozzáállásának megismerése,
• hiteles és megbízható adatok szolgáltatása egyfelől a szervezet biztonsági kultúrájának általános szintjére vonatkozóan, másfelől esetleges „biztonsági szűk keresztmetszetek” feltárása,
• a biztonsági kultúra szempontjából kedvező gyakorlat(ok) főbb jellemzőinek azonosítása,
• önértékelési módszer alkalmazásával az ún. „bázisszínvonal” megállapítása annak érdekében, hogy a későbbiekben ezt referenciaként használva a további évek fejlődési üteme megállapítható legyen (longitudinális vizsgálatok megalapozása), illetve összehasonlítási alapot teremtsen más szervezeti egységek biztonsági kultúra felmérésénél,
• a biztonsági kultúra fejlesztési stratégiájához ad szempontokat.

A kutatás a következő fő kérdések megválaszolására törekedett:

• Hogy élik meg a biztonsági osztályokon dolgozó személyek a saját és vezetőik biztonsággal kapcsolatos elköteleződését?
• Mennyire tekintik a biztonsággal foglalkozó szakemberek naprakésznek és betarthatónak, továbbá betartottnak a biztonsági irányelveket és eljárásokat?
• Milyen mértékű a szervezetben a biztonsági tudatosság és biztonsági gyakorlat?
• Hogyan ítélik meg a munkatársak a szervezeten belüli együttműködést, kommunikációs csatornák- valamint információáramlás hatékonyságát a biztonsági kérdéseket illetően?
• Milyennek látják a biztonsági és gazdasági szempontok viszonyát?
• Milyen mértékben vonják be a munkatársakat a biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldásába?
• Mennyire ítélik veszélyesnek a biztonsági osztályokon, továbbá szervezetben történő munkavégzést?
• Hogy ítélik meg a biztonsági képzések jelentőségét és hatékonyságát?
• Milyennek ítélik meg a biztonsági osztályokon dolgozók tárgyi feltételeiket, munkahely kialakításukat, a munkájuk során használt technikai berendezéseket?
• Milyen formában és módon történik a biztonságra vonatkozó szervezeti tanulás?

Biztonsági kultúra képzési program (alap)

A projekt során kidolgozásra került egy Biztonsági kultúra képzési program, melyen a hallgatók megismerkednek a biztonsági kultúra elméleti alapjaival, elsajátítják a biztonság-tudatos viselkedés elemeit, és ezáltal fokozódik a biztonság iránti érzékenységük, valamint alapfokon alkalmassá válnak ezen értékrend továbbítására.