Munkahely ergonómia fejlesztése – ALCOA

ALCOA világszerte iránymutató a munkabiztonság megvalósításában. Az ALCOA Keréktermék kft-nél is működő EHS szervezet munkáját segítettük egy komplex ergonómiai feltárással, mely egyaránt támaszkodott szakértői és dolgozói véleményekre. A projektindító dokumentum szerint feladatunk egy komplex ergonómiai feltárás és akcióterv kidolgozása volt:

  • Munkakörülmények dokumentálása
  • Fizikai terhelés elemzése
  • Munkahelyenként ergonómiai elemzés elkészítése
  • Ergonómiai veszélyforrások azonosítását és védelmi intézkedések
  • Az üzem „ergonómiai minőség térkép” megrajzolása
  • Az irodai munkahelyek esetében problémafeltáró kérdőíves megkérdezés és szakértői bejárás

A veszélyforrások egyik jellegzetes csoportját, az ergonómiai kockázatokat a jogszabály fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel néven szerepelteti. Vizsgálatunk során elsősorban a fiziológiai kockázatokra fókuszáltunk, de kontrolként a pszichés igénybevételeket is ellenőriztük.

A munkahelyeken az érvényes jogszabályok szerint az „MSZ ENV 26385 Ergonómiai elvek munkarendszerek tervezéséhez” szabvány alapján kell a munkaeszköz, a munkahely (munkakörnyezet) és a munkavállaló közötti kapcsolatrendszer kialakítása során eljárni. Ennek megfelelően a fenti kockázat meghatározást is ez alapján bontjuk ki, és először is néhány fogalmat tisztázunk:

  • Munkaterhelés (vagy külső behatások): azoknak a külső körülményeknek és követelményeknek az összessége a munkarendszerben, amelyek képesek megváltoztatni az ember fizikai és/vagy pszichikai állapotát.
  • Munka-igénybevétel (vagy belső reakció): a munkaterhelés hatása az emberre egyéni tulajdonságai és képességei függvényében.

A munkaterhelés származik tehát a külső környezetből, a feladatból, a szervezet válasza a terhelésre az igénybevétel. A terhelést a ható tényezők jellege, mértéke és időtartama határozza meg. Az igénybevétel függ a terheléstől, de függ a terhelésnek kitett személy jellemzőitől is, szellemi, fizikai képességeitől. Azzal, hogy a jogszabály az igénybevételről beszél, elismeri, hogy az adott munkaszituációban különböző emberek más-más kockázatoknak vannak kitéve. Lefordítva: egy anyagmozgatási feladat jelenthet nagy igénybevételt (és így nagy kockázatot) egy gyenge fizikumú nőnek, de kis igénybevételt (és kis kockázatot) egy izomkolosszusnak. A veszélyforrás ilyen meghatározása a komplex munkarendszerben gondolkodásból adódik, a feladat és a munkát végző személy jellegzetességeinek illesztését hangsúlyozza.

Szubjektív fáradtságérzés megítélése

Ez a módszer a munka hatására kialakuló fiziológiai elváltozások megismerésére, megelőzésére illetve előrejelzésére szolgál. Az űrlapot a dolgozók betanítás után maguk is kitölthetik, de kikérdezés útján is használható. Azonos munkahelyen, különböző dolgozókkal, rendszeres időközönként felvéve statisztikailag kiértékelhető eredményt ad.

Első lépésként a műszak végén a dolgozóknak egy ember-figurán be kell jelölniük azokat a testtájakat, ahol fájdalmat, fáradtságot éreznek. Ezt követően testtájanként háromfokozatú skálán kell értékelniük a kényelmetlenség nagyságát az alábbi jelölésekkel:

  • 1: Nincs kényelmetlenség érzése
  • 2: Kissé kényelmetlen
  • 3: Nagyon kényelmetlen

Munkahelyenként összesítve a megjelölt testtájakat, illetve a számszerű értékelések statisztikai feldolgozásával képet nyerhetünk az adott munkahely fizikai kialakításának hatásairól. A tünetek azonosítása után az okok felderítésének, majd a korrekciónak kell következnie.

Helyszíni szakértői értékelés ellenőrzőlista segítségével

Ebben a körben gyors, széleskörű, orientáló információ gyűjtése a cél. A szakértők elsősorban saját véleményünkre támaszkodnak, ha kérdezniük kell, a kérdések és a válaszok lehetőleg legyenek rövidek, de biztosítsuk a válaszadókat arról, hogy bőven lesz még alkalmuk kifejteni a véleményüket. Az ellenőrzőlista a következő területekre tér ki részletesen:

  • Anyagmozgatás és tárolás
  • Kéziszerszámok
  • Termelő berendezések biztonsága
  • Munkahely kialakítás fejlesztése
  • Világítás
  • Építmények
  • Veszélyes anyagok és tényezők kezelése
  • Jóléti létesítmények
  • Munkaszervezet
  • Általános fizikai környezet
  • Egyéni munkahelyek
  • Demográfia
  • Munka részfeladatai
  • Munka egésze
  • Különleges feladatok

Kérdőív

Szervezési és módszertani szempontból egyaránt igen szerencsés volt, hogy vizsgálatunk indítása idején zajlott a 2003 évi EHS nap. Itt lehetőségünk nyílt minden dolgozóval személyesen találkozni (ez később a terepi munka során kamatozódott), és a kérdőívet kitöltetni. Az anonim kérdőívet munkatársaink gyűjtötték lezárt dobozban, a számítógépes adatrögzítés után pedig a papírhordozók megsemmisítésre kerültek.

A dolgozói kérdőív irodai és ipari változatban készült, kitöltése kb. 20 – 25 percet vett igénybe. Elsősorban skálázott és egyszerű választásos kérdéseket használtunk. A feldolgozás statisztikai és szövegelemzési módszerrel történt. A leíró statisztika elkészítése mellett az elemzés során cluster-elemzést és skála-megbízhatósági értékelést végeztünk. Amikor a tanulmányban lényeges különbséget azonosítunk, akkor az külön említés nélkül is a megfelelő statisztikai próba 5 %-os szignifikancia szinten történő teljesülése mellett történik. Így pl. a területek közötti különbségeket Kruskal-Wallis próbával értékeltük.

Csoportos szakértői értékelés videó felvételek alapján

A vizsgált munkahelyek és a szakértői csoport munkahelye közötti nagy távolság olyan idő és költségkímélő megoldás alkalmazását igényli, mely információveszteség nélkül biztosítja a résztvevő szakértőknek a munkahelyek megismerését, elemzését. Erre a célra a videó felvétel a legalkalmasabb, kiegészítve azokkal a technológiai adatokkal, melyeket a megbízó szakemberei bocsátanak rendelkezésünkre.

A vizsgálat rekonstruálásához, utólagos szakértői elemzéshez és a dolgozók által kritikusnak ítélt mozzanatok azonosításához ajánlott módszer, mely segédanyagot biztosít a többi vizsgálathoz és csökkenti a zavaró helyszíni jelenlétet.

A Keréktermék Divízió vizsgálatának elvégzéséhez az üzemcsarnok minden munkahelyéről felvételt készítettünk, összesen öt óra időtartamban. A videofelvételekből a jelen szakértői anyagot ismertető prezentációra a megállapításokat alátámasztó részeket állítottunk össze; ezek a felvételek a későbbiekben oktatási célokra is használhatók lesznek.

Számítógéppel támogatott antropometriai értékelés (CAAA)

A munkatevékenység által megkövetelt testhelyzetek, mozdulatok felmérése, kritikus helyzetek modellezése számítógéppel segített antropometriai tervező rendszer (CAAA) alkalmazásával készült, különös tekintettel az alábbiakra:

  • szabad helyszükséglet,
  • elérési és látási tartományok,
  • kritikus testhelyzetek és mozdulatok.

A CAD rendszerek alkalmazása a termékek és gyártórendszerek tervezésénél lehetővé teszi, hogy a dolgozó, a felhasználó számítógépes modelljét is integráljuk ebbe a környezetbe. A CAAA rendszerek elvi modelljét a 2. ábra szemlélteti. Erre a célra fejlesztettek ki világszerte antropometriai tervező és értékelő rendszereket (Computer Aided Anthropometric Assessment, CAAA), melyek az antropometriai és bio-mechanikai ismereteket, adatokat, módszereket közvetítik a felhasználók, tervezők, managerek, és más területek szakértői számára.

A CAAA programok lehetővé teszik, hogy a szerelősori műveletek kritikus testhelyzeteit, testtartásait és mozdulatait elemezzük. A különböző testmagasságú embermodellek választásával az eltérő antropometriai méretekkel rendelkező dolgozók és a munkahely modelljének illesztési kísérlete elvégezhető és az eredmény értékelhető. Grafikusan ábrázolható a helytelen vagy kényelmetlen testhelyzet, amely hosszabb távon fárasztó, sőt az egészség időleges vagy végleges károsodását okozhatja.

A modell előállításának és alkalmazásának természetesen több feltétele is van. A két legfontosabb érvényességi kritérium az, hogy mennyire reprezentálja az embermodell a szerelősoron dolgozók antropometriai jellemzőit és milyen pontossággal állíthatók be a funkcionális testhelyzetek. A Keréktermék Divízió vizsgálatánál a populációvaliditást a dolgozók testadatainak begyűjtésével és azokra történő illesztéssel biztosítottuk.

A testhelyzetek beállításánál a programok által engedélyezett elmozdulási szögtartományok a mértékadóak, mely az átlagos emberi képességeket szimulálja. A munkahelyi feltételek változása vagy tervezett változtatás esetén ezek a helyzetek reprodukálhatók, a feltételezett vagy tényleges dolgozói modellel megismételhetők.

REBA – Gyors Teljes Test Értékelés

A REBA (Rapid Entire Body Assessment) Gyors Teljes Test Értékelés olyan ellenőrzőlista, mely vizsgálja a törzs, a nyak, a láb, a felkar, az alkar és a csukló munka közbeni helyzetét és pozícióját. Az egyes pontszámok összevetéséből kialakuló végső REBA pontszám alapján meghatározza a kockázati szintet és az intézkedés szükségességét.

Forgalomirányító munkahelyek összehasonlító vizsgálata

A munkahelyek és a környezet ergonómiai értékelésével a forgalomirányítói munkakörben dolgozók munkafeltételeinek javítási lehetőségeit vizsgáltuk. Célunk a vasútüzem biztonságának növelése és az emberi tévedés lehetőségének csökkentése mellett a dolgozókat érintő egészségkárosító körülmények kiküszöbölése, hatásuk csökkentése volt. Ezen belül külön figyelmet kapott a forgalomirányítás biztonságának, a munka hatékonyságának emelése, a dolgozói elégedettség növelése és kényelmesebb munkafeltétek biztosítása. Ezen célok megvalósítása lehetővé teszi azonos vagy csökkenő igénybevétel mellett a hatékonyabb munkavégzést.

A vizsgálati célkitűzés szerint a felmérésbe bevont tíz állomás forgalomirányítói (főrendelkező, rendelkező, táblakezelő, naplózó és engedélyes) munkaköreiben a munkafeltételeket értékeltük.

Módszertani elemek bemutatása

Az értékeléshez a hazai és a külföldi gyakorlatban alkalmazott vizsgálati módszereket használtunk fel a vasútüzemi körülményekhez adaptálva azokat. A dolgozói vélemények megismeréséhez kérdőívet használtunk. Szakértői helyszíni bejárás alkalmával mértük fel és értékeltük a fizikai és szociális környezetet, egyúttal a munkatevékenységeket elemeztük, videofelvételek segítségével. A munkahelyek elrendezését és az eszközök megfelelőségét számítógéppel támogatott antropometriai értékeléssel vizsgáltuk. A fizikai és mentális terhelés értékeléséhez kommunikációelemzést, terhelésértékelést és figyelemkoncentráció tesztet alkalmaztunk.

Kommunikációelemzés

A forgalomirányító tevékenység jellemzője, hogy folyamatosan sok és pontos információ szükséges a munkavégzéshez. A munkatevékenység jelentős részét teszi ki az információcsere ember-ember és ember-számítógép viszonylatban. A kommunikációs folyamatot (mely lehet egy vagy kétirányú, jellegét tekintve pedig passzív vagy aktív), és annak körülményeit több módon lehet elemezni, értékelni. Forgalomirányító tevékenység esetében a kommunikációs irányok, eszközök, azok fontossági sorrendje és a résztvevők térbeli helyzete volt érdekes számunkra. Ezek a tényezők befolyásolják a gyors, lehetőleg hibamentes döntéseket.

A kommunikációban résztvevő személyek, a használt eszközök, az irányok és a fontossági sorrendek rögzítésére, feltérképezésére űrlapot töltöttünk ki helyszínenként. A kiértékelés során ezek az információk használhatók a tényleges helyszínrajzzal összevetve és értékelhetők a kommunikációhoz biztosított eszközök megfelelősége.

A kommunikáció elemzés kapcsán ki kell térni a tevékenység dokumentálását és támogatását célzó papír és elektronikus információhordozók értékelésére, tartalmi, használhatósági és elérhetőségi kritériumok alapján.

Terhelésértékelés

A dolgozók fizikai és mentális terhelésének objektív (pl. műszeres) mérésére csak laboratóriumi keretek között van lehetőség. Olyan relatív mutatókat kellett keresnünk, melyek jellegüknél fogva alkalmasak az állomások és munkakörök közötti terheléskülönbségek meghatározására. Az időegység alatt kezelt vonatok száma volt a leginkább elérhető adat, mely a fenti kategóriák (állomás és munkakör) különbségeit valamint az időbeli – heti és napi – ingadozásokat is mutatja. Ehhez a fejrovatos naplóban rögzített adatokat és az állomások által szolgáltatott adatokat (SZIR) vettük alapul. Ezeket az adatokat lehetett felhasználni fajlagos adatok képzésére, időegységre, egyénre bontva és a változás jellemzésére.

Figyelemkoncentráció teszt

Az értékelt munkahelyeken az általános magyar ipari gyakorlattól eltérően 12 órás munkaidő, a többműszakos munkarend és a hibás döntések esetén várható nagyobb kockázat miatt vizsgálni kellett a dolgozók figyelemkoncentrációjának változását. A munkaidő alatt több alkalommal mért teljesítményingadozást és a hibázások számának alakulása a mentális terhelésre is utal

Eredmények összegző értékelése

A helyszíni bejárás során szerzett tapasztalatainkat és információinkat csatoltuk az aktuális témakörök összegző értékeléséhez. Igyekeztünk kijelölni azokat a kulcsfontosságú területeket, melyek problémáinak megoldása legnagyobb mértékben elősegíthetné a dolgozói elégedettség növekedését, a szervezet társadalmilag hasznos céljaival való azonosulást és előrelépést jelentene a hatékonyabb, biztonságosabb és kényelmesebb munkavégzés irányába. A kérdőív kiértékelése után elmondható, hogy a szakértői vélemények nagyrészt egybeesnek a dolgozói véleményekkel.

Az összegzés témakörei a következők voltak a lezáró dokumentumban:

  • Munkarend és munkatevékenység:
  • Alkalmasság és képzés
  • Munkarend
  • A munkatevékenység megoszlása és ütemezhetősége
  • Fizikai és mentális terhelés
  • Információs és számítógépes támogatás

Ergonómiai javaslatok

Forgalmi szolgálattevők munkahelyének ergonómiai értékelése alapján a vasút számára ergonómiai ajánlásokat három fő csoportba fogalmaztuk meg: Az első csoportban az ergonómiai szemléletmódot leginkább tükröző rendszer-elméleti megközelítés, a teljes ember – gép – munkahely rendszerre kiterjedő koncepcionális fejlesztés elemei tartoznak. A megközelítés létjogosultságát az adja, hogy a munkahelyek kialakítása, a képzések lebonyolítása komoly erőforrás igényű, hosszú távú befektetés, melyet csak megfontoltan, a szervezeti stratégiai célokat szem előtt tartva célszerű megvalósítani. Ezek a feladatok a munkavégzést alapjaiban érintik, nagyobb lélegzetvételű, hosszabb idő alatt, magasabb költséggel valósíthatók meg, és az ergonómiai módszertan alkalmazhatóságát mutatják be, felölelik a vasúti forgalom irányítási rendszerének átfogó ergonómiai, munkaszervezési és munkahely-kialakítás kérdéseit.

A második csoportban a szorosan a forgalmi szolgálattevők munkakörülményeihez kapcsolódó, rövidtávon, viszonylag kis ráfordítással megvalósítható javaslatok szerepelnek, melyek elsősorban a hibák javítását, egyenetlenségek megszüntetését, hiányosságok pótlását tartalmazzák. Mivel ezeknek a javaslatoknak megfogalmazásakor a jelenlegi helyzetből indultunk ki, megvalósításukkor egyedileg kell azt biztosítani, hogy a fejlesztések hosszabbtávon is hasznosak legyenek, és ne jelentsék véletlenül sem egy időközben túlhaladottá váló rendszer konzerválását, vagy váljanak felesleges kiadássá.

A harmadik csoportba tartozó javaslatok a vizsgálat kiterjesztését tartalmazzák a vasút más olyan területeire is, ahol a hatékonyság, biztonság, illetve dolgozói elégedettség növelésével az ergonómiai módszertan közvetlenül és közvetve értékteremtővé válhat.

Vezérlőtermek ergonómiai kockázatelemzése

A kockázatértékelés részeként az ergonómiai értékelés során a fizikai és a mentális terhelés hatásait vizsgáltuk, amikor a fővállalkozó Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány a DSGI Ergonómiai Mérnöki Irodát kérte fel az E.ON csoporthoz tartozó hazai áramszolgáltatók ergonómiai kockázatainak feltárására, így az TITÁSZ ÜIK, KDSZ, Call Center és koordinátor munkaköreinek értékelésére.

A kockázatelemzés előkészítésekor azt feltételeztük, hogy a munkavégzés során a mentális terhelésből adódó veszélyforrások is megjelenhetnek, elsősorban a vezérlőtermi (ÜIK, KDSZ), operatív munkaszervezői (koordinátor) és telefonos ügyfélszolgálati (Call Center operátor) munkakörökben. Ezen munkakörök kijelölése a részletes elemezésre azért is volt szerencsés, mert ezzel megtörtént az üzemvitel operatív szervezői funkcióinak, tehát az emberi hibázásnak leginkább kitett területeknek vizsgálata.

Bár a munkahelyi kockázatelemzést a jogszabályok a munkabiztonság javítása érdekében írják elő, a modern vállalatirányítás egyik eszközeként komplex kockázatelemzésre épülő vállalati stratégiák is készülnek. Ez a megközelítés a vállalat egészére leselkedő kockázatokból indul ki, és azonosítja azokat a sérülékenységi ablakokat, melyek a jövőbeli működést veszélyeztetik; ebben a kontextusban a munkahelyi kockázatelemzés a humán erőforrásra vonatkozó kockázatelemzés, mely a dolgozót károsító tényezők azonosítására szorítkozik.

A veszélyes üzem operatív irányító, ügyeleti munkaköreiben fellelhető humán veszélyforrások azért különlegesek, mert itt a munkakörülményekből a dolgozóra irányuló veszélyek mellett maga a dolgozó is veszélyforrásként azonosítható. Nemkívánatos viselkedése (beavatkozás, utasítás, utasítás értelmezés stb.) a munkavégzés során nagy anyagi kárt, vagy balesetet okozhat, melynek ő maga, másik dolgozó illetve egyéb személyek is áldozataivá válhatnak.

A humán kockázatok elemzésekor tehát a dolgozóra és a dolgozóból származó olyan veszélyforrásokat tártuk fel, melyek bármi módon személyi sérüléshez vezethetnek (a szervezeti eredményességet jelentősen veszélyeztető tényezők a villamos ipar jellegéből adódóan közvetlenül emelik a balesetezés valószínűségét).

Nem volt feladatunk sem célunk szervezeti diagnózis felállítása, de nem kerülhető meg az eredmények értelmezésekor a munkatevékenységet jelentősen befolyásoló szervezeti folyamatok ismerete. A terep bejárása során alulnézetből keresztmetszetet kaptunk a folyamatban lévő szervezetformáló folyamatokról, melyből világosan kirajzolódik a jövőkép. Ezt a víziót azonban a három szolgáltató bejárása után ismertük meg, és úgy tűnik, hogy az értékrend változás (szolgáltatói szemléletmód előtérbe helyezése, munkakörök presztízsének alakulása), az információs technológiák fokozott bevezetése, és a szervezeti racionalizálás (átszervezések, összevonások, kiszervezések) hatásai alól csak kevesek vagy egyetlen dolgozó sem vonhatja ki magát.

Az eredményeket munkakörönként ismertettük (vállalva bizonyos redundanciát) az öt kategória értékelésével:

  • Szellemi tevékenység okozta terhelés
  • Kommunikáció
  • Szoftver
  • Környezeti tényezők
  • Szociális- és szervezeti munkakörnyezet

A négy munkakör értékelésekor kiemeltük az azonosított veszélyforrásokat, a kockázat csökkentés lehetséges módjait.

Az eredményeket tanulmányban foglaltuk össze. Minden területre elkészítettük a vizsgált munkakörök profillapját, mely szemléletes formában, tartalmazza a legfontosabb megállapításokat. A profillap mintája itt elérhető.

Szoftverértékelés

A számítógéppel támogatott munkatevékenység magában rejti azt a reális veszélyt, hogy a rosszul kialakított, nem az előírásoknak és szakirodalmi ajánlásoknak megfelelő szoftverek nem segítik kellően a hatékony végrehajtást, sőt indokolatlanul növelik a dolgozó szellemi és fizikai terhelését (pl. értelmezési nehézség, vagy többszörös billentyűleütés). A használt szoftvereket feltártuk azokat a körülményeket, amelyek potenciális veszélyforrást jelenthetnek. Az alábbi szempontok alapján értékeltük a használatos szoftvereket:

  • Funkcionalitás/használhatóság
  • Kezelhetőség
  • Tanulás támogatása (tanulhatóság)
  • Tájékoztatás használat közben
  • Felhasználói felület minősége

Biztonsági kultúra felmérés

A nagy kockázattal járó szervezetek esetében (pénzintézetek, közlekedési ágazatok szereplői, értékszállítók stb.) a biztonsági részlegek általában kedvezőtlen pozícióban vannak. A pénzügyi és stratégiai megszorítások elsők között ezen részlege(ke)t érik el, hiszen gazdasági aspektusból a biztonsági tevékenységek erőforrás igényesek és a bevétel növekedéshez adott értékük kevésbé bizonyítható más osztályokhoz képest. A biztonság prioritása, a bevétel kiesés megelőzésében játszott szerepe rendszerint utólagosan bizonyítható, rendkívüli események megtörténte után.

A rendszerváltás utózöngéjeként 1997-98-ban a postás kézbesítők elleni támadások száma drasztikus mértékben megnőtt. Részben ennek is köszönhetően, ebben az időszakban megjelenő szervezeti igény hatására megindult a biztonság fejlesztése. Ezt a folyamatot mutatja, hogy 1999-től folyamatos a szakember gárda bővülése: a rendőrségtől, a civil szféra biztonsági területeiről, államigazgatásból tapasztalt biztonsági szakemberek érkeztek.

A fenti törekvések lényegét a biztonsági kultúra fejlesztésében ragadhatjuk meg. A Magyar Posta Rt. esetében ugyanis a fejlett biztonsági kultúra megléte és annak kommunikációja alapfeltétele az üzleti megbízhatóságnak, az ügyfelek bizalmának, munkavállalói oldalról a szervezetben való hitnek és munkamorálnak, a szükséges munkakörülmények biztosításának.

A biztonsági kultúra viszonylag új keletű szakkifejezés. 1986 (a csernobili atomkatasztrófa) óta használatos a szakirodalomban. Az ebben az időszakban bekövetkezett világméretű katasztrófák ugyanis világossá tették a biztonsági szakemberek számára, hogy az addig uralkodó technokrata, nagyrészt műszaki fejlesztést célzó eljárások – melyek figyelmen kívül hagyták az emberi tényezők fontosságát – önmagukban nem növelik a biztonságot (Malik, 2002).

A projekt célja hozzájárulni a Magyar Posta Rt. Vezérigazgatósága Biztonsági Szolgálat fejlesztéséhez azzal, hogy a „szolgáltató biztonság” megközelítésben a biztonság és a szolgáltató magatartás erősítéséhez javaslatokat, képzést és más hasznos anyagokat állít elő.

A Biztonsági szolgálat biztonsági kultúra felmérése

Vizsgált főbb biztonsági kultúra jellemzők:

  • Vezetés, biztonsággal kapcsolatos menedzsment attitűdök
  • Szervezeten belüli együttműködés, kommunikációs csatornák, információáramlás
  • Biztonsági irányelvek és eljárások
  • Biztonsági politika és biztonsági gyakorlat
  • Berendezések, tárgyi feltételek, munkahely kialakítás
  • Biztonsági és gazdasági szempontok viszonya
  • Felelősség és kompetenciakörök
  • Munkatársak bevonása a biztonsággal kapcsolatos kérdésekbe
  • Kockázatpercepció (a kockázat észlelése és felfogása, szubjektív értékelése)
  • A biztonsági képzések jelentősége és hatékonysága
  • Szervezeti tanulás és biztonság, „majdnem balesetek” (az emberi hibázás kárt okozó, de végül személyi sérüléshez nem vezető kihatásai) vizsgálata.

A kutatás célja, hogy betekintést nyújtson a dolgozók elvárásairól, ítéleteiről, véleményéről a Magyar Posta Rt. illetve a Biztonsági Szolgálat biztonsági kultúrája tekintetében. A biztonsági kultúra növelésének végső célja a biztonsági szempontból kritikus esemény (baleset)-megelőzés és a veszélyek elleni hatékony védekezés. E végső célt az alábbi rész-célokra bontottuk le:

  • a személyzet biztonsághoz történő viszonyulásának, hozzáállásának megismerése,
  • hiteles és megbízható adatok szolgáltatása egyfelől a szervezet biztonsági kultúrájának általános szintjére vonatkozóan, másfelől esetleges „biztonsági szűk keresztmetszetek” feltárása,
  • a biztonsági kultúra szempontjából kedvező gyakorlat(ok) főbb jellemzőinek azonosítása,
  • önértékelési módszer alkalmazásával az ún. „bázisszínvonal” megállapítása annak érdekében, hogy a későbbiekben ezt referenciaként használva a további évek fejlődési üteme megállapítható legyen (longitudinális vizsgálatok megalapozása), illetve összehasonlítási alapot teremtsen más szervezeti egységek biztonsági kultúra felmérésénél,
  • a biztonsági kultúra fejlesztési stratégiájához ad szempontokat.

A kutatás a következő fő kérdések megválaszolására törekedett:

  • Hogy élik meg a biztonsági osztályokon dolgozó személyek a saját és vezetőik biztonsággal kapcsolatos elköteleződését?
  • Mennyire tekintik a biztonsággal foglalkozó szakemberek naprakésznek és betarthatónak, továbbá betartottnak a biztonsági irányelveket és eljárásokat?
  • Milyen mértékű a szervezetben a biztonsági tudatosság és biztonsági gyakorlat?
  • Hogyan ítélik meg a munkatársak a szervezeten belüli együttműködést, kommunikációs csatornák- valamint információáramlás hatékonyságát a biztonsági kérdéseket illetően?
  • Milyennek látják a biztonsági és gazdasági szempontok viszonyát?
  • Milyen mértékben vonják be a munkatársakat a biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldásába?
  • Mennyire ítélik veszélyesnek a biztonsági osztályokon, továbbá szervezetben történő munkavégzést?
  • Hogy ítélik meg a biztonsági képzések jelentőségét és hatékonyságát?
  • Milyennek ítélik meg a biztonsági osztályokon dolgozók tárgyi feltételeiket, munkahely kialakításukat, a munkájuk során használt technikai berendezéseket?
  • Milyen formában és módon történik a biztonságra vonatkozó szervezeti tanulás?

Biztonsági kultúra képzési program (alap)

A projekt során kidolgozásra került egy Biztonsági kultúra képzési program, melyen a hallgatók megismerkednek a biztonsági kultúra elméleti alapjaival, elsajátítják a biztonság-tudatos viselkedés elemeit, és ezáltal fokozódik a biztonság iránti érzékenységük, valamint alapfokon alkalmassá válnak ezen értékrend továbbítására.